Miért készítette Derek Tsang a „Jobb napokat” című filmjét, amely már Oscar-történelmet is készített

Hongkongi bűnügyi drámájával Jobb napok Derek Tsang Kwok-Cheung, veterán színész és rendező, más néven Derek Tsang, a ma esti 93. Oscar-díj legjobb nemzetközi nagyjátékfilmje a kategória első natív hongkongi rendezőjeként már történelmet írt.

Időnként nehezen nézhető, de mégis szükséges és inspiráló, Jobb napok feltárja, hogy a zaklatás miként okoz pszichés és fizikai traumát a tizenévesek számára, és hogy a társadalom hogyan bukja meg az áldozatokat. A tanárok és édesanyja által a közelgő főiskolai felvételi vizsgák letétele érdekében rá nehezedő súly alatt küzdeni kell, és meg kell szöknie az osztálytársak könyörtelen zaklatása elől. A középiskolás Chen Nian (Zhou Dongyu) mindent megtesz azért, hogy minden nap átvészelje. Mivel Chen Nian az egyetemre való felvételét látja az egyetlen kiútnak abból a városból, amelyben csapdába esik, megpróbálja lehajtani a fejét, és tanulmányaira összpontosítani, míg egy éjszaka Xiaobei | (Jackson Yee) utcai gengszterre esik, aki véget ér legközelebbi szövetségese és védője.

Írta Lam Wing Sum, Li Yuan és Xu Yimeng, és a könyv alapján készült Fiatal korában, szépségében Jiu Yuxei írta, a film nemcsak az előadás szempontjából létfontosságú, mivel két főszereplője, másrészt az a fájdalmasan gyönyörű mód, ahogyan karaktereik nőnek egymás gondozására, hanem az is, ahogyan Tsang és az írók leleplezik, hogy milyen brutális zaklatás és milyen következményekkel járhat akkor fordulnak elő, amikor a felnőttek másfelé néznek, vagy nem veszik észre a helyzetek súlyosságát, amíg nem késő.

Egy e-mailes interjúban Tsang megosztotta, hogy ő, a stáb és az írók hogyan készültek fel és forgatták le az intenzív erőszakos jeleneteket, hogyan változtathatják meg a zaklatás és a trauma az ember felnőttkori gyermekkorának megítélését, valamint egy nagyon konkrét témával foglalkozó film fontosságát. több díj elnyerése.

Megfigyelő: Jobb napok Chen Nian nyit egy ESL osztályt a szavak közötti különbségekről volt és szokott. Meghatározása szerint régen a veszteség érzését jelenti az alany számára ' s ebben az esetben egy játszótérre vonatkozik, jelezve ott ' s érzelmi kapcsolat. A film nagy részében ' s nézők, a szó Maga a játszótér felidézi a boldog gyermekkori pillanatok emlékeit, de a film végére a kontextus teljesen megváltozik annak tudatában, hogy mit jelent a játszótér a szereplők számára.

Ha ezt a jelenetet felhasználja a film lefoglalására, méltányos lenne azt feltételezni, hogy ön rendezői és írói szándéka volt bemutatni, hogy a zaklatás miként rombolja le Chen Nian és Liu Beishan - és a való élet áldozatai - kapcsolatát a boldog gyermekkor és a gondtalan ifjúság szimbólumának tekintenék?

Derek Tsang: Ez mindenképpen az egyik szándék volt. Azzal, hogy a jelenben és a múltban használt nyelvtant alkalmaztuk a diákokkal a filmben, át akartuk adni az ártatlanság elvesztésének érzését is, amire mindannyian vágyunk, de örökre elveszett. Nemcsak az áldozatoknak vagy áldozatoknak, hanem mindannyiunknak, akik ilyen módon vagy más módon szemlélői vagyunk ezeknek az ördögi viselkedéseknek.

A képernyőn látható ütések, rúgások és pofonok többsége valóságos, nincsenek koreográfusban vagy szögben. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a filmnek szüksége van erre a nyersségre és hatásra ahhoz, hogy vonzza a közönséget, és hagyja, hogy érezzék Chen Nian és Hsziaopej fájdalmát.

Hogyan befolyásolta vagy befolyásolta a történet megalkotását, és voltak-e olyan jelenetek, amelyek Chen Nianhez kapcsolódtak? ' s leckét közvetlenül? Számomra a Chen Nian játszótér referenciái Hongkong utcái, amelyeken ő és Liu Beishan (más néven Xiaobei) éjszaka és a kora hajnalban bejártak. Csak akkor voltak igazán gondtalanok, amikor együtt voltak, és távol voltak másoktól, ami nem ' t, amire a legtöbben társulnak, gondolnának, mint ők ' d társítson egy játszóteret olyan dolgokkal, mint a dzsungel tornatermei, hinták vagy játékterek. Nem motorkerékpárok és autópályák.

A nyitójelenet nem befolyásolta vagy befolyásolta a történet elkészítésének módját, mert soha nem volt célja a film lefoglalása. Eredetileg epilogusként írták a forgatókönyvbe. A hozzászólás során egy korai vágást teszteltünk néhány barátunkkal és kollégánkkal. Néhányan megjegyezték, hogy az elején nehézségeik voltak a filmbe süllyedni, ezért visszamentünk a szerkesztőségbe, hogy kipróbáljunk néhány dolgot. Az epilógus jelenet félbevágása és a film első felével való megnyitása nagyon érdekesnek bizonyult. A jelenet ez a metaforikus bevezető lett minden történésre, és a közönség kezdettől fogva sokkal elkötelezettebb.

Jobb napok egy rendkívül egyértelmű pillantás arra, hogy milyen brutális tinédzser zaklatás lehet, és ennek halálos következményei, ha figyelmen kívül hagyják. Amikor a film íróival, Lam Wing Sum-szal, Li Yuan-nal és Xu Yimeng-lel együttműködtek, volt-e vita arról, hogy az erőszak miként jelenik meg a képernyőn, különösen a Chen Nian-t érintő jelenetekkel?

Az íróimmal a kezdetektől fogva nagyon egyértelmű voltam, hogy azt szeretném, ha a film a lehető nyersebb és erőteljesebb lenne. Megállapodtunk abban, hogy nem szabad elzárkóznunk az ilyen helyzetekben felmerülő brutalitások bemutatásától, ezért nagyon keményen dolgoztunk annak érdekében, hogy tervezzük az erőszak eszkalációját, amellyel Chen Nian szembesülni fog, a nem túl súlyos gúnyolódástól a az a teljes körű gonosz támadás, amelyet a film egyik csúcspontján átélt. Annak a bizonyos jelenetnek, ahol Chen Nian-t brutálisan megverték, levágták a haját és a ruháit széttépték - miközben az erőszakoskodók mobiltelefon-kamerákon rögzítették - nagyon szerettem volna, ha a jelenet olyan szívnek tűnne és érezné magát - csavargó videók sajnos könnyedén megtalálhatók az interneten.

A filmek kétféle zaklatót mutatnak be, azokat, akiket az iskolában Chen Nian jár, és a Xiobei utcai bandák találkoznak. Az egyik csoport főként lányokból és a többi fiúból áll, de mindkettő egyformán gonosz, és az, ahogyan szexuális erőszakot követnek el mindkét Xiaobei-n (véleményem szerint szexuális erőszakkal fenyegetik, hogy Chen Nian-t csókra kényszerítse) ), és Chen Nian, de különösen Chen Nian a csókkal, levetkőztetés és meztelen képek az interneten. A szexuális aspektusról már a gyártás előtt megbeszélést folytattak, vagy a forgatás során találkoztak vele, és hogyan vitatták meg Zhou Dongyu színésznővel, mivel a karaktere szenvedett ettől a legjobban?

A filmben megpróbáltunk minél többféle zaklatásra kiterjedni. Legyen szó pszichológiai, fizikai, szexuális vagy online zaklatásról, nagyon szerettük volna a közönségnek megmutatni a különböző típusú megnyilvánulásokat. Ezért a szexuális elem kezdettől fogva mindig ott volt. Amikor az áldozat nő, sajnos a szexuális erőszak bizonyos fokú része mindig az egyenlet része. Ezt látjuk újra és újra kutatásaink során, és ezt szerettük volna tükrözni a filmben. Dongyu a kezdetektől fogva tudta, hogy a forgatás során szembesülő támadások némelyikének valamilyen szexuális vonatkozása lesz, és egyetértett abban, hogy elengedhetetlen, hogy az ilyenfajta nemi dinamikát beépítsék a történetbe. Xiaobei (Jackson Yee) és Chen Nian (Zhou Dongyu) Jobb napok .Nos, menj USA

elektromos sugárhajtómű elon musk

Hogyan vonatkoztak az erőszakkal kapcsolatos aggodalmak (ha voltak ilyenek) az ön megközelítésére a film irányában, de konkrétan Dongyu, Jackson, valamint a zaklatók szerepét játszó színészek és színésznők?

Mint az íróknál, már a kezdetektől fogva minden színésznek és színésznőnek mondtam, hogy azt akarom, hogy filmünk reálisan tükrözze az ilyen helyzetekben előforduló erőszakot. Különösen Dongyuval, mivel a forgatás során neki kell elviselnie a fizikai nehézségek nagy részét. A képernyőn látható ütések, rúgások és pofonok többsége valóságos, nincsenek koreográfusban vagy szögben. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a filmnek szüksége van erre a nyersségre és hatásra ahhoz, hogy vonzza a közönséget, és hagyja, hogy érezzék Chen Nian és Hsziaopej fájdalmát. Nagyon szerencsés voltam abban, hogy egyik színésznek sem kellett meggyőznie, hogy teljesítse a tőlük kért fizikai igényeket.

Stílusosan a film szinte szomorú érzéssel tölt el, amikor csak Xiao Bei és Chen Nian jeleneteire összpontosít, ami ellentétben áll azzal a szinte hideg és félelmetes érzéssel, amelyet az ember a nézőként érez a bántalmazási jelenetek során, és a zsarukkal a harmadik törvény. Leírnád, hogyan alakítottad ki a légkört vizuálisan és tematikusan operatőrökkel, zeneszerzőkkel és produkciótervezőkkel?

A film forgatásának városának megválasztása volt az egyik legkorábbi döntés, amelyet a film megjelenésével és hangulatával kapcsolatban hoztunk. A filmet Chongqingben forgattuk, amely egy dombos és nyüzsgő város, sok híddal, felüljáróval, lépcsővel és csavart sikátorral, ami nagyon labirintusszerűnek érzi magát. Úgy éreztük, hogy ez nagyon megfelelő választás volt a film számára, mivel meg akartuk teremteni ezt a megragadás érzetét, amelyben a főszereplők találják magukat. A város mind fizikai, mind pszichológiai csapdát adott, ahonnan a karakterek megpróbálnak elmenekülni.

Az operatőr számára Fisherrel (az operatőrünkkel) gyorsan megállapodtunk abban, hogy miként akarjuk leforgatni a filmet. Azt akarjuk, hogy mindez kézben legyen, sok kamerával mozogjon a színészekkel hosszú idő alatt. Reméltük, hogy képesek leszünk megragadni a színészek és a jelenetek nyers energiáját. Egy másik dolog, ami tetszett, az volt, hogy sok extrém közeli képet készítettünk. Úgy éreztük, hogy ez a legjobb módja annak, hogy a filmben megragadjuk a színészek árnyalt előadásait és a hallgatók fiatalosságát is.

A készletek fontosságát tekintve kettő számomra a legjobban kiemelkedik: Xiao Bei otthona és az iskola, ahol ő és Chen Nian végső találkozásuk letartóztatásuk előtt. Kívülről nézve Xiao Bei kunyhója nem tűnik soknak. Kicsi, szőlővel körülvéve, egy autópálya felüljáró közelében. De belülről otthont teremtett a szükségletekkel, hűtőszekrénnyel, ventilátorral, vízforralóval és még egy haltartállyal is, amelyről nyilvánvalóan gondoskodik, mivel a víz tiszta és a halak úszkálnak. Xiao Bei mellett itt érzi magát Chen Nian a legbiztonságosabbnak, és ahol ő is ezt teszi a csendes közös pillanataikban, megnyílik a múltja iránt, és vallja fájdalmát mind testileg, mind érzelmileg.

Az iskola romos. A séták és a színpad, ahol az érettségit tartották, szétesnek, és a földet penészes, poros mennyezetszigetelés borítja, amit úgy láttam, hogy ez a több ezer papírlap, amely tele volt jegyzetekkel és házi feladatokkal, amelyeket a diákok kidobtak az utolsó napon iskola. Mennyire volt fontos e két helyszín részletezésének és a szereplők és a film történetének elmesélésének folyamata?

Xiaobei otthona hatalmas kihívást jelentett számunkra. Igen, azt akartuk, hogy biztonságos menedék legyen mind Chen Nian, mind Xiaobei számára, de reálisan nagyon nehéz volt olyan helyet találni, amelyet úgy éreztünk, hogy mind tükrözi Xiaobei életszínvonalát, mind pedig védelmet és meleget tud nyújtani mind a karakterek. Végül úgy döntöttünk, hogy mi magunk építjük fel a szerkezetet, ezért megtaláltuk ezt a nyüzsgéstől távol rejtett, sok nyitott kilátással rendelkező területet, és mi magunk építettük meg az elhagyott struktúrát. A nyitott kilátás és a növényzet elengedhetetlen volt, mivel azt szerettük volna, hogy ellentétben álljon a beton dzsungellel, amelyen mindig közlekedtek.

Az iskolával valóban csak egy reális ábrázolásra törekedtünk. Nem igazán a romlottság volt az utunk, hanem a közönség. Szerettünk volna olyan iskolát találni, amely könnyen megtalálható Kína bármely harmadik vagy negyedik városában.

A zaklatás minden országban előfordul, de úgy tűnik, hogy függetlenül a társadalomtól, úgy tűnik, hogy a zaklatás sajátos kultúrája van abban, hogy ez hogyan nyilvánul meg és hogyan kezelhető, vagy sem, de az eseményeket körülvevő felnőttek, és Jobb napok ragyogó munkát végez, hogy ezt nem becsüli le, vagy nem fogalmaz meg homályosan. Az, ahogy a felnőttek - tanárok, szülők, iskolavezetők és rendőrök - figyelmen kívül hagyták a kérdéseket, amíg késő volt, a gyermekekre és az áldozatokra hárították a megállítás megakadályozásának felelősségét, valamint azt, hogy a bántalmazók tudják, kit kell célozniuk. Meg tudná osztani, hogy mennyi kutatást folytattak ezzel kapcsolatban, valamint a zaklatás eseteiről Hongkongon kívül más városokban? Voltak interjúk a megfélemlítés áldozataival, és talán a igazi Chen Nian a film végén azt jelenti, hogy története valós eseményeken alapszik?

Kezdetben, amikor nekiláttunk a forgatókönyv megírásának, elég naiv voltam ahhoz, hogy remélem, képes leszek megválaszolni azt a kérdést, hogy miért zaklattak az emberek. Miután azonban elkezdtük a kutatást és az írást, nyilvánvalóvá vált, hogy lehetetlen lenne választ adni erre a kérdésre. Mert, mint mondtad, a zaklatás minden országban, kultúrában és időben előfordul. Valahányszor társadalmi összejövetelek vannak, a zaklatás valamilyen formája ilyen vagy olyan módon bekövetkezik. Ez az emberi természet és a hatalmi dinamika kérdése. Ennek fényében a legjobb, amit filmünk tehet, ha megpróbálunk minél több szöget lefedni annak ábrázolásában, ami ezeket a helyzeteket lehetővé teszi, ezért következett, hogy a felnőttek szerepeit is megpróbáltuk bevonni a filmbe. Az egyik legfontosabb szempont, amelyet hangsúlyozni akartunk, a szülők szerepe. A szülők kétségkívül a legbefolyásosabb példaképek gyermekeik számára. Gyermekei viselkedése mindig tükrözi az Ön normáit és értékeit. Amikor emberként kevés együttérzés vagy empátia van mások iránt, akkor a gyerekei is. Ezért volt olyan jelenetünk, amikor a rendőrség találkozik a zaklató anyjával, hogy megpróbálja megérteni a helyzetet, csak hogy elárulják, és a hibát teljesen visszafordítsák az áldozatra és a tanárokra. Nagyon jó példa arra, hogy a csavarodott értékek átkerülnek a következő generációra, és erre kutatásunk során elég gyakran találkoztunk.

Nem hiszem azonban, hogy a film összes felnőttje tudatlan lenne a kérdésben. Éppen ellenkezőleg, azt a tehetetlenség érzetét szerettük volna átadni, amellyel néhány gondoskodó felnőtt szembesülhet zaklatási helyzetekben. A tanár és főleg a rendőr segíteni akart, de ez csak nagyon nehéznek bizonyult, amikor a gyerekek és a felnőttek között olyan sok a bizalmatlanság. Végső soron nekünk, felnőtteknek kell viselnünk a felelősséget, amikor megfélemlítéseket tapasztalunk. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy milyen világot vagy társadalmat hoztunk létre, hogy fiataljaink felnőhessenek, és ilyen kevéssé könyörüljenek egymás iránt.

Van egy montázs a második felvonásban, amely számomra valóban kiemelkedett abban, hogy megmutatja az ellentmondásokat és az álszentséget abban, hogy a gyermekek és a tizenévesek várhatóan tökéletes hallgatók lesznek, akik szorgalmasan tanulnak, hogy törvénykövető felnőttekké váljanak, akik hozzájárulnak a társadalomhoz és tisztelik szüleiket , de nem nyújtanak támogatást vagy védelmet olyan áldozatokként, mint Chen Nian és Xiaobei. Beszélne arról, hogy ez hogyan vonatkozik Hongkongra és szélesebb körben az ázsiai kultúrákra? (Bár ez minden országra vonatkozik, mert mindannyian arra vagyunk kényszerítve, hogy jó tanulók legyünk az oktatás minden szintjén, valamint alkalmazkodjunk a munkahelyi viselkedéshez, ahol a zaklatás is meglehetősen gyakori.)

Az ázsiai kultúrák anélkül, hogy általánosítanák vagy figyelmen kívül hagynák a sok ország közötti különbségeket, nagy nyomást gyakorolnak a fiatalokra, hogy megfeleljenek a társadalmi normáknak. Az ázsiai szülők és tanárok továbbra is hírhedten várják, hogy a gyerekek jól teljesítsenek az iskolában és megfelelően viselkedjenek. Azok, akik kívül esnek vagy eltévelyednek a helyes útról, mindig sokkal kevesebb empátiát tanúsítanak.

Hong Kong szülötteként megoszthatja véleményét arról, hogyan kezelik kulturálisan a zaklatásokat, és hogyan befolyásolták Önt a film elkészítésének döntése során?

Nem vagyok biztos abban, hogy a kultúrákban sok különbség van-e a zaklatás kezelésében. A kutatásban és az irodalomban, amellyel találkoztunk, a helyzetek megoldására tett ajánlások és lépések meglehetősen hasonlóak. Úgy gondolom azonban, hogy a zaklatás eseteinek elismerésére és elfogadására való hajlandóság különböző kultúrákban eltérő lehet. Nincsenek adatok vagy szilárd bizonyítékok ennek alátámasztására, de magam is kínai lévén, úgy gondolom, hogy a kínai vagy az ázsiai szülők és tanárok általában kevésbé hajlandók a nyílt téren nyugtázni vagy megvitatni a szorongásos kérdéseket.

Miután eldöntötte, hogy vállalja-e ezt a projektet, voltak-e aggályai a témával és a film fogadásával kapcsolatban?

Hogy őszinte legyek, nem sok időt töltöttünk azzal, hogy aggódnánk a film fogadása miatt. Természetesen azt szerettük volna, ha a közönségnek tetszik a filmünk, de legfőbb gondunk az volt, hogy teljes szívvel hozzuk ki az anyagot, mert valóban hittünk a témában és annak szükségességében, hogy platformot teremtsünk az emberek számára, hogy párbeszédet folytathassanak a zaklatásról.

Mi volt az általános fogadtatás Jobb napok közönségtől, esetleg politikai döntéshozóktól és az iskolaigazgatóktól?

Nem beszélhetek a döntéshozók és az iskola adminisztrátorai mellett, de az általános fogadtatás Jobb napok nagyon nagyszerű volt. Filmkészítőként nagyon hálás vagyok azért, hogy a film ilyen jól utazhatott, hiszen nagyon jól sikerült a különféle fesztiválokon és világméretű terjesztéseken. Nagyon izgatott vagyok, hogy a film ilyen jól tud teljesíteni a különböző országokban, ugyanakkor tudod, hogy ez annak köszönhető, hogy a zaklatás kérdése valójában mennyire elterjedt, tehát ellentmondásos érzés.

Első hongkongi bennszülöttként és rendezőként tette meg a történelmet, akinek munkáját az Oscar-díj a legjobb nemzetközi film kategóriában jelölték. Hogy érzi ezt nemcsak az Oscar, hanem a többi itthon elnyert díj, például a Távol-Kelet Filmfesztivál és a 39. Hong Kong Film Awards, ahol több kategóriában nyert? Milyen jelentőséget tulajdonít rendezői jelöléseinek, de ennek a filmnek is, amely egy nagyon komoly témára összpontosít, és amelyet elismernek?

Először is nagy megtiszteltetés számomra, hogy jelöltek az Oscar-díjra. Úgy értem, hogy mindannyian az Oscar-díjak megtekintésével nőttünk fel, és tudjuk, hogy ez az egyik legmagasabb kitüntetés, amelyet filmkészítőként kaphatunk. Csak nagyon hálás vagyok minden esélyért és segítségért, amellyel utaztam, hogy a filmet sokan kiadják és megszeressék. Biztosan remélem, hogy jelölésünk további fiatal filmeseket inspirál majd álmaik megvalósítására. Összességében a film megalkotásától kezdve az Oscar-jelölésig őrült hullámvasút volt. Ez egyszerre nagyon kifizetődő és megalázó, és hálás vagyok mindenkinek, aki velünk volt ezen az úton.

Jobb napok a Huluban közvetít.

Az Aranyévek a Braganca tiszta szemű tudósítása a díjlovaglásról.