Titus Kaphar 2020. június 15-én Idő magazin borító.Time Magazine / Twitter Csütörtökön, Idő magazin nyilvánosságra hozta június 15-i kiadásának borítóját, amely egy képet tartalmaz, amely a fekete életek nevében zajló, világszerte zajló tüntetésekről szól, erőteljesen megfogalmazva azt a félelmet, amelyet a fekete anyák éreznek gyermekeik életében. A borító, amelyet az amerikai festő készített Titus Kaphar , egy fekete nőt ábrázol, amely egy gyermek formájú üres helyet tart. A magazin ikonikus vörös határain belül 35 fekete férfi és nő szerepel, akiket a rendőrség vagy más rasszista összefüggésben meggyilkolt, köztük Freddie Gray, Trayvon Martin, Breonna Taylor, Sandra Bland és George Floyd. A magazin szerint ez az első eset Idő megváltoztatta vörös szegélyeik megjelenését egy fedél számára.
A magazinnak írt esszéjében Kaphar leírja az érzelmi zűrzavart, amelyet a borítókép létrehozása során öntött. Arckifejezésében látom a fekete anyákat, akik láthatatlanok és tehetetlenek ebben a dühükben csecsemőik ellen, Kaphar írja . Miközben végtelenül átgázolok egy fekete erőszakos erőszak újabb ciklusát, fekete anyát festek ... csukott szemmel, összevont szemöldökkel, fogva a veszteségének körvonalát. Ez mit jelent számunkra? A fekete és a veszteség analóg színek Amerikában?
Ez az Idő borító nagyon jó, de miért hagytad ki #TonyMcDade a neve? @IDŐ Kérjük add tudtunkra. https://t.co/kdEmdMWWxv
- kimberly rose rajzolt (@museummammy) 2020. június 4
Kimberly Drew szerző és kurátor a Twitteren rámutatott, hogy a címlapképen szereplő névjegyzékében Idő elhanyagolta Tony McDade, a fekete transz ember akit Floridában megölt egy tallahassei rendőrtiszt májusban. Drew tweetjének válaszadója azt találgatta, hogy a mulasztást azért hajtották végre, mert McDade nem volt tökéletes áldozat: halála előtt egy évtizedet töltött börtönben fegyveres vádakkal.
Mivel a színes emberek jogai és megélhetése a globális beszélgetés élén áll, kifejezetten fontos olyan bonyolult kérdések elemzése, mint például McDade nevének felvétele egy magazin címlapjára. A mainstream médiának ugyanis van ereje arra, hogy egyszerre emelje és csökkentse a fekete emberek megélt tapasztalatait olyan kiadványok alapján, amelyeket a kiadványok foglalkoznak vagy nem. Mindazonáltal Kaphar borítója szomorú és megrendítő, és kecsesen ábrázolja a sok amerikai életet meghatározó veszteség ürességét.
