eredeti eset , nem hoz ítéletet, de bemutat a blog esete.
Először is vannak olyan bizonyítékok, amelyek nem éppen terhelőek: van néhány rész 2007. jan Newsweek darab, amely hasonlóan hangzik, de nem azonos a Idők darab. Másodszor, a Idők darab, amelyet egy szabadúszó Denny Lee írt, egy sor forrásra utal Newsweek darabjában használják. E források egyike, Marina Palmer, a 2007-ben idézett személy Newsweek darab, megjelenik a Idők darab, de nyilván hónapokkal azelőtt költözött el, hogy Denny Lee darabja futott volna. Ms. Palmer azt is állítja, hogy soha nem beszélt Lee-vel.
A szerkesztő Idők Stuart Emmrich utazási részleg e-mailt küldött nekünk, hogy 'Nem volt plágium a munkahelyen.'
'Nem voltak koholt vagy felemelt idézetek' - írja. 'Denny Lee által idézett minden ember egy telefonos vagy személyes interjú eredményeként jött létre. Marina Palmer, a [Tangó és szex] szerzője volt valaki, akit többen megemlítettek neki, példaként egy olyan emigránsnak, aki hírnevet szerzett magának. Megtalálta életrajzát a weboldalán, és kiegészítette ezt a leírást más újságcikkekből származó kutatásokkal. A cikkben sehol sem utal arra, hogy interjút készített vele. Hasonlóképpen megemlítette Francis Ford Coppolát (aki a BA-ban forgat filmet), de közvetlenül nem készített interjút.
Ehelyett Mr. Emmrich azzal érvel, hogy a történettel az volt a probléma, hogy a téma nem eredeti. „Minderről meglehetősen hosszadalmas magyarázatot adtam mind Craig Whitney-nek, a szabványokért felelős szerkesztő asszisztensünknek, mind Clark Hoytnak, a közszerkesztőnek. Úgy tűnik, hogy mindketten egyetértenek abban, hogy itt nem a plágiumról volt szó, hanem talán Hoyt szavai: „az önálló vállalkozás hiánya”.
A nyelvi átfedések hasonlóságára utalva Emmerich úr azt írta: „Ami az írást illeti, van néhány szerencsétlen hely, ahol a két darab átfedésben van:„ emeletes filmtörténet ”; „borral átitatott művészeti galériák” és „pezsgővel táplált divatbemutatók”. És egyáltalán nem akarom minimalizálni ezt a kérdést - és Denny sem -, de úgy érzem, hogy ezek a hasonlóságok inkább a régi utazási közhelyekre való visszaeséshez kapcsolódnak, és ahhoz, hogy nehezen lehet új módszereket találni arra, hogy leírják a várost „forró” és „csípő” - ezután szándékos kísérlet más nyelvének vagy jelentésének másolására. ”
Az e-mailben azt írja, hogy bárcsak hivatkozott volna a Newsweek történet, amelyet ő és Denny Lee egyaránt ismertek a beszámolási folyamat elején. - Talán még egy pillantás a Newsweek cikk, mielőtt nyomtatni kezdtünk volna, néhány vörös zászlót emelt volna, de addigra már elfelejtettem ezt a darabot. (Valóban, ha újra elolvastam volna, soha nem írtam volna meg azt a megjelenítési típust, amelyet tettem: „Az alacsony árak és a párizsi stílusú elegancia vonzza az emigráns művészeket, tervezőket és zenészeket Buenos Aires-be a hűvös, lüktető forró házává. - Szinte pontosan ez az Newsweek darab mondta.
Elmondta, hogy a lap egyáltalán nem veszi könnyedén a kérdést, de nagyrészt kudarc a történet témájában, nem pedig etikai szabálysértés. 'Ismét egyetértek azzal, hogy keményebben áshattunk volna, de azt gondolom, hogy a két darab hasonlósága nagyrészt a véletlen és az ötletünk látszólagos nem eredetisége.'
