A huszadik század folyamán a város számos hulladéklerakóra támaszkodott a szemétszállítás során. Aztán 2001 decemberében bezárt a város utolsó szeméttelepe, a Staten-szigeten található Fresh Kills hulladéklerakó. Erre válaszul elfogadtunk egy 20 éves tervet a hulladék exportjára.
A város éves számlája a lakossági szemét összegyűjtéséért és ártalmatlanításáért a 2000-es 658 millió dollárról, 2008-ban pedig mintegy negyedmilliárd dollárról ugrott. Az ártalmatlanítás költsége a 2005. évi 300 millió dollárról napjainkra mintegy 400 millió dollárra nőtt. Míg ennek egy része az infláció, nagyrészt annak köszönhető, hogy magasabb a szemétszállítás és az állami hulladéklerakás költsége. A város hosszú távú terve a költségek újrafeldolgozásával, a hulladék mennyiségének csökkentésével és a teherautóktól kevésbé függő vízparti hulladékátadási rendszer kiépítésével történő csökkentése, és konténerek segítségével uszályos hajóval szállíthatják a szemetet, és vonulhatnak tovább olcsóbb hulladéklerakókig.
Nehéz elképzelni környezetileg károsabb hulladékgazdálkodási rendszert, mint amilyen New Yorkban van. Valójában nem is olyan nehéz elképzelni, ha visszatekint, és emlékszik arra az időre, amikor szemetet dobtunk az óceánba, vagy éjszakai égetéshez használtuk a bérházak alagsori égetőit.
Ma nagy mennyiségű szennyező dízel üzemanyagot használó teherautókkal gyűjtjük a szemetet, majd ezt a szemetet a jellemzően szegény környéken található hulladékátadó állomások padlójára dobjuk. Ezután levesszük a szemetet a padlóról, és nagy teherautókra rakjuk, amelyek szintén nagy szennyezésű dízel üzemanyagot égetnek el, és a hulladéklerakókba és hulladékokba szállítják a New York-tól távol található energiaégetőkbe.
Míg a teljes vízrendszerünk a tulajdonosa, a hulladékrendszerünk a magánpiac kegyelmére hagy minket, valamint a kongresszus és más államok szeszélyeire. A hulladékexport jelenlegi rendszere hosszú távon sebezhetővé teszi a várost. Ebben a régióban nehezebb elhelyezni a hulladéklerakókat, mint korábban. A hulladéklerakókkal szembeni politikai ellenállás egyre növekszik a szeméttelepek sok közösségében. A kongresszus előtt rendszeresen előterjesztenek törvényjavaslatokat, amelyek felhatalmaznák a helyi önkormányzatokat, az állami kormányokat és a kormányzókat az államon kívüli hulladék befogadásának korlátozására vagy megtiltására.
Bár az ilyen számlák átadása korántsem biztos, az elkövetkező húsz év átadásának lehetősége elég jelentős ahhoz, hogy aggodalomra ad okot. Hasonlóképpen, az új hulladéklerakókra vonatkozó szigorúbb szabályozás a szövetségi és állami környezetvédelmi ügynökségek által növelheti az új hulladéklerakók költségeit és korlátozhatja a jövőbeni hulladéklerakók kapacitását. Végül, a hulladéklerakók üzemeltetői minden bizonnyal emelni fogják az árakat az idő múlásával, és az állami és önkormányzati kormányok valószínűleg bevezetik az adókat a hulladék ártalmatlanítására.
Miért hoznak létre a New York-i lakosok ennyi szemetet? Nos, sokan vagyunk, és a New York-i emberek elfoglalt emberek - oksági okokból dobáljuk a szemetet, és nem szeretjük a szemetet válogatni. Inkább nem gondolunk a szemétre vagy arra, hogy hová kerül. Azt hiszem, elképzelhető, hogy az utcán található zöld műanyag szemeteszsákok mágikus úton szállnak valami mitikus szilárd hulladék mennyországba.
New York megválasztott vezetői tudják, hogy a pazarlás nem nyerő kérdés. Amíg a hulladék exportjának költségnövekedése fokozatos, valószínűtlen, hogy elegendő politikai zaj keletkezzen ahhoz, hogy az ülő polgármestert a hulladékexport újragondolására késztesse. Egyetlen józan polgármester sem próbál meg hulladékégetőt vagy hulladéklerakót építeni a városban vagy annak közelében.
Ennek ellenére a hulladékégetés technológiája drámai módon fejlődött, mióta az 1960-as években abbahagytuk a szörnyű lakáségetők használatát. Japánban az összes hulladék 70 százaléka elégetik, és ennek során áramot termel. Míg az égetés szennyezi a levegőt, kevésbé szennyező, mint a dízelüzemű teherautókban a hulladék elszállítása az államon kívüli hulladéklerakókba.
Mi a megoldás? 2003-ban javaslatot tettem arra, hogy a Hudson-folyó mentén lévő, gazdaságilag nehéz helyzetben lévő városokban található hulladék-energia üzemekbe szállítsuk a hulladék-energia üzemeket. Ez munkahelyeket és olcsóbb áramot biztosíthatna azoknak a városoknak, amelyek valóban igénybe tudnák venni őket. Bár még mindig tetszik ez az ötlet, senki más nem.
A következő ötlet, amelyet javasolni szeretnék, egy közösségi alapú hulladékkezelő létesítmények fejlesztése. Talán az energiaüzemekbe szánt kisebb mennyiségű hulladék újrahasznosító létesítményekkel és anaerob rothasztókkal (az automatizált komposztáló létesítmény egy formája) kombinálva a város mind a 59 közösségi igazgatósági körzetében elhelyezhető. Természetesen elveszítenénk a méretgazdaságosságot e kis létesítmények kezelése során, és néhány negyednek gondot okozna, hogy helyet találjon nekik. Mégis jó alkalom lehet a kisebb, költséghatékony hulladékkezelő létesítmények fejlesztésére szolgáló technológia fejlesztésére. Ha mindenkinek a saját szemétét kellene kezelnie, talán kitalálnánk a módját, hogy kevesebbet hozzunk létre belőle.
