A hónap elején Magnus Resch művészeti közgazdász debütált legújabb könyvével: „ Hogyan gyűjtsünk műalkotást ”, a Phaidon Presstől. Túl sokat feltételeznek a művészeti világról, és túl gyakran elriasztják azokat, akik nagyobb mértékben szeretnének benne részt venni, attól tartva, hogy az alapvető kérdések hülyének vagy - ami még rosszabb - szegénynek tűnhetnek.
Resch a piacra először belépő műgyűjtőknek és tapasztalt gyűjtőknek írta könyvét, különböző forrásokból származó meglátásokra támaszkodva, mint például Andy Warhol gyűjtő, David Mugrabi, Amy Cappellazzo művészeti tanácsadó, Jeffrey Deitch galerista és a Christie's vezérigazgatója, Guillaume Cerutti. Az Observer nemrég felkereste Reschet, hogy többet tudjon meg új műgyűjtőknek szóló könyvéről és arról, hogyan navigál a művészeti vásárokon.
Miért akartad megírni ezt a könyvet?
Célom az volt, hogy útmutatást nyújtsak a piacra lépő újoncoknak, akik megbízható tanácsadóként szolgálhatok gyűjtési útjuk kezdeti lépéseiben. Szeretnék segíteni nekik, hogy megvásárolják első darabjukat anélkül, hogy nagy költségvetésük lenne, vagy aggódnának a túlfizetés miatt. A művészeti piacnak pedig új vásárlókra van szüksége. Az elmúlt évtizedben a vásárlók száma változatlan maradt, évente mindössze hatezren költenek több mint 100 000 dollárt művészetre – mindezt annak ellenére, hogy megkétszereződött a milliomosok száma és a művészeti események rekordszámú látogatottsága. Ez rávilágít egy konverziós problémára, ahol az újgazdagok nem tudnak zökkenőmentesen műtárgyvásárlóvá válni. Meggyőződésem, hogy az oktatás, a szórakoztatás és az átláthatóság kombinációja képes megbirkózni ezzel a kihívással azáltal, hogy több művészeti rajongót csábít aktív vásárlóvá.
Az egyik fejezeted félkövér alcíme: „Miért a legtöbb művészet nem jó befektetés?” Meg tudnád magyarázni ezt az ötletet néhány szóban?
Általános tévhit él a rekordárakkal büszkélkedő címlapokon: a művészetbe való befektetés jelentős nyereséget garantál. A valóság azonban merőben más. A legfelsőbb művészek csak kis része lát jelentős hozamot, míg a műalkotások túlnyomó többsége minimális anyagi haszonnal jár. Könyvemben arra törekszem, hogy megdöntsem a mítoszokat azáltal, hogy az olvasókat olyan eszközökkel ruházom fel, amelyek segítségével azonosítani tudják ezeket a kiváló művészeket. Ezáltal a gyűjtők megalapozott döntéseket hozhatnak, és elkerülhetik a darabok túlfizetését. Sőt, hangsúlyozom a művészet belső értékét a pénzbeli értékén túl. Számomra a műgyűjtés túlmutat az anyagi haszonon; olyan művészek támogatásáról szól, akiket csodálok, és hogy valódi örömet szerezzek a tulajdonlásból. Ez a filozófia támasztja alá könyvemet.
Ön közgazdász, így tudom, hogy ez nem az Ön szakterülete, de hangsúlyozza, hogy az emberek szenvedélyből gyűjtenek. Hogyan találhatnak olyan művészetet, amely megszólítja őket?
Meggyőződésem, hogy műtárgyvásárlóként jól tájékozottság növeli a vásárlás valószínűségét. Ez azt jelenti, hogy meg kell érteni a műalkotás árát és potenciális jövőbeli értékét. Ezért konzekvens megközelítést szorgalmazok: ha találkozik egy darabbal, amely felkelti a figyelmét, érdeklődjön az áráról. Ha belefér a költségvetésébe, kezdje a kellő gondosságot azzal, hogy kapcsolatba lép a galériással és a művészrel, és nézze át a művész önéletrajzát a könyvemben vázolt képlet alapján. Ezzel a tudással felvértezve a vásárlók úgy vásárolhatnak, hogy tisztában vannak a műalkotás ötletével és értékével.
LÁSD MÉG: Hogyan hoznak nagy pénzt a művészek személyes márkái
Tetszik, hogy milyen részletes ez a könyv. Még a vásárokon való navigálásra vonatkozó stratégiákat is tartalmaz. Hogyan kezeled őket magad?
A művészeti vásárok elsöprőek lehetnek, tekintettel a kiállított művészeti alkotások hatalmas bőségére. Ennek eligazodásához napi maximum két vásár felfedezésére szorítkozom. Kezdem a fő vásárral, majd belevágok a kisebb, feltörekvőbe. A vásáron fontosnak tartom, hogy részt vegyek azokon a beszélgetéseken, amelyek gyakran a program részét képezik, és a művészeti világ aktuális témáira összpontosítanak. Az utolsó napon újra megtekintem azokat a műalkotásokat, amelyeket szerettem, hogy esetlegesen alkukat köthessek az eladatlan darabokról. Emellett a művészeti vásárokat felbecsülhetetlen értékű hálózati platformnak tekintem, amely lehetővé teszi a galériásokkal, gyűjtőtársaimmal és az iparág bennfenteseivel való kapcsolatot.
Mit szól a művészeti vásárok folyamatos szaporodásához? Olyan érzés, mintha az emberek már egy évtizede arról beszélnének, mennyire rosszul vannak tőlük.
A gyűjtők számára hasznosak a művészeti vásárok, mert egyablakos megoldást kínálnak a műalkotások széles választékának kényelmes megtekintésére. És ezek a galériák kulcsfontosságú platformjaivá fejlődtek, jelentősen hozzájárulva éves bevételeikhez, gyakran akár ötven százalékot is elérve. Mégis, bár elismerem a művészeti vásárok jelentőségét, nyilvánvaló, hogy konverziós kihívásba ütköznek. Figyelemre méltó, hogy a művészeti vásár résztvevőinek kevesebb mint öt százaléka vásárol. Tehát bár a vásároknak sikerült bevonzaniuk az embereket az ajtókon keresztül, küzdenek azért, hogy olyan vásárlási élményt fejlesszenek ki, amely lehetővé teszi a látogatók számára, hogy megtalálják és megszerezzék a kívánt műalkotásokat.
Sokan a művészeti piacot és a múzeumi világot teljesen különállónak látják, de a könyved árnyaltabban szemléli, hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Meg tudnád ezt magyarázni?
Mélyreható a kapcsolat a művészeti piac és a múzeumok között. Ennek a fogalomnak a megértése minden gyűjtői út alapját kell, hogy képezze, mert egy művész sikere szorosan összefügg a hozzá kapcsolódó galériák és múzeumok hálózatával, amint azt egy tanulmány mutatja, amelyhez 500 000 művész pályafutását elemeztem. Könyvemben ezeknek a hálózatoknak a misztifikálására törekszem, és rávilágítok a művészeti piac hatalmi dinamikájára. Ezen adatok megértése az élvezet érzését is visszaadja a műtárgyvásárlásba.
Arra buzdítom az olvasókat, hogy bízzanak ízlésükben, folytassanak tartalmas beszélgetéseket galériákkal és művészekkel, aktívan látogassák meg a művészeti bemutatókat, és tegyék meg az első vásárlást anélkül, hogy félnének a túlfizetéstől. Az alapvető üzenetem az új gyűjtőknek egyszerű: vedd meg, amit szeretsz. Ne pusztán pénzügyi befektetésként közelítse meg a művészetet, hanem mint eszközt a művész karrierjébe és kreativitásához való befektetésnek. A művészet vásárlása meghaladja a monetáris tranzakciókat; a műalkotással való mély kapcsolat ápolásáról és a szélesebb művészeti közösség támogatásának kimutatásáról szól.
Ez a könyv érinti a COVID-19 idején történt online vásárlást és az NFT-ket. Gondolja, hogy a piac ezen részei egyszer visszatérnek?
Az NFT-k és a digitális művészet körüli kezdeti felhajtás alábbhagyott. Az NFT-eket működtető technológia azonban itt marad. A blokklánc-technológia innovatív módszereket vezetett be a digitális eszközök hasznosítására, ami korábban elképzelhetetlen módon forradalmasíthatja a művészeti piacot. Amint a gyűjtők megkövetelik, hogy a műveket regisztrálják a blokkláncon, az elősegíti az átláthatóságot a piacon. A művészek számára előnyösebb lesz a munkáik feletti nagyobb ellenőrzés, és a viszonteladásokból származó jogdíjak bevétele. Sőt, ahogy a blokklánc technológia egyre elterjedtebbé válik, egyre több vásárló fog megjelenni a piacon. Bár ez az evolúció nem egyik napról a másikra következik be, hatása mélyreható és messzemenő lesz.
