Serena Malfi (Dorabella) megnyeri a Coney-szigetet a 'Cosi Fan Tutti' -ban.Marty Sohl / Metropolitan Opera Tegnap a levált Metropolitan Opera karmestere, James Levine pert indított egykori művészeti otthona ellen, azt állítva hogy szexuális kötelességszegés miatt elbocsátása csak egy hosszú ideje tartó személyes kampány füstvédője volt, hogy Levine-t kiszorítsák a Metből. A több mint 5 millió dolláros kártérítést követelő per hosszú és rendetlen bírósági harcra állítja az antagonistákat.
Mégis nem biztos, hogy ez volt a legrosszabb hír a tegnap esti Metről. Katasztrofális Mozart-produkció Szóval rajongó minden annyira rettenetes volt sok szinten, az egyik azon tűnődött, vajon miért is veszünk egyáltalán gondot a társasággal?
Ez a komikus opera valami melegházi virág, ami talán megmagyarázza, miért csak a 20. században vette át a helyét az operaházban az olyan Mozart-évelők mellett, mint Figaro házassága és Don Giovanni. Pozitívan habos bohózatként kezdve a darab a második felvonásban sokkal sötétebb hangvételűvé válik, egészen a tragédia széléig. (Egyes kritikusok szerint ez túlmutat ezen az élen, és soha többé nem válik viccesvé.)
Még a cím sem egyértelmű: a Così fan tutte nem fordít szóról szóra angolra, de egy megközelítés szerint a Csajok mind így tesznek. Ez a cinikus és nőgyűlölő hozzáállása a karakternek, Alf Alfso-nak, aki két fiatal barátjára fogad, hogy menyasszonyaik a lehető leghamarabb megcsalják őket. De kiderült, hogy Alfonsónak igaza van: kevesebb mint 24 óra múlva a lányok készek ágyba ugrani pár egzotikus külföldivel, akikkel most találkoztak. (Az, hogy a külföldiek valójában álcázott barátjaik, talán csak technikás.)
Másrészt a modern közönség elgondolkodik azon, hogy vajon milyen betegeskedő állítaná be szándékosan a barátnőjét, hogy megcsaljon, mindez annak érdekében, hogy valami hülye fogadást nyerjen arról, hogy szent-e vagy csak egy szuka, mint az összes többi. Mondjuk úgy, hogy ennek a darabnak a drámai bemutatása (hogy pillanatnyilag semmit ne mondjak a hatalmas zenei igényekről) ügyes sebészeti érintést igényel. A Metnél azonban Phelim McDermott rendező egy kalapács körül repül, időnként olyan hanyagul, hogy elrepül a kezéből.