A másikat a kevésbé ismert Andrew Bromfield fordításában az Ecco adja ki szeptemberben; Tolsztoj klasszikusának eredeti változataként forgalmazzák, amelyet még soha nem láttak ebben az országban. Ez a kiadás képekkel - illusztrációkkal maga Tolsztoj megbízásából - érkezik, és körülbelül négyszáz oldallal rövidebb, mint Knopfé.
A két könyv a tervek szerint körülbelül egy hónapos különbséggel érkezik meg az üzletekbe, és az orosz konfrontáció nagy hagyományai szerint Ecco és Knopf készen állnak a párbajra.
Knopfnak vanagresszív erőfeszítéseket tett a hiteltelenség érdekébenEcco kiadása azzal érvelve, hogy egyáltalán nem eredeti változat, hanem egy lebutított félrevezetés, amely megsérti Tolsztoj művét és félrevezeti az olvasókat. Ms. Walther a múlt hónapban a Publisher's Weekly-nek elmondta, hogy Ecco súlyos hibát követett el, míg Mr. Pevear nyílt levelet írt újságíróknak az ő utasítására, amelyben elítéli Ecco filiszteus hozzáállását Tolsztojhoz, mint művészhez, és figyelmezteti az olvasókat, hogy ne essenek el értékesítési ütem.
Az Ecco alelnöke és kiadója, Daniel Halpern hétfői interjújában elmondta, hogy egyetlen célja az, hogy a Toltoy-rajongóknak és tudósoknak felvilágosító szöveget kínáljon, miközben új, alkalmi olvasóknak is lehetőséget ad az olvasásra Háború és béke anélkül, hogy Tolsztoj valamennyi filozófiai kitérőjét át kellene csapnia.
Ecco két jól fogadott fordítást adott ki, amikor elkezdték Tolsztojt - az egyiket Halál Velencében, a másik Don Quijote - és Halpern úr folytatni akarta a sorozatot. Tehát úgy döntöttek, hogy az Ecco következő projektje lesz Háború és béke , és az Ecco munkatársai fordítót kerestek.
Eleinte, amint Mr. Halpern elmondja, Pevear urat és Volokhonsky asszonyt, az ünnepelt férj-feleség párost akarták, akinek profilja nemrégiben duzzadt, amikor Oprah Winfrey kiválasztotta a Anna Karenina könyvklubjához. Halpern úr szerint közel állt ahhoz, hogy véglegesítse az üzletet a párral, amikor megváltozott a véleményük, és úgy döntött, hogy inkább Knopf mellett marad. (Pevear és Volokhonsky Eccóval való kacérságáról kérdezve Walther asszony elfojtotta a nevetést, és végignézte az orosz klasszikusok lenyűgöző listáját, amelyet a pár már a Knopf számára lefordított, amikor elkezdték Háború és béke ).
Ezzel az eco-i kutatóbizottság újra összeült és végül Mr. Bromfieldre telepedett, aki egy halom orosz írót, köztük Borisz Akunint és Victor Pelevint fordított le. Kiderült, hogy Mr. Bromfield már dolgozott rajta a HarperCollins negyedik birtok nevű brit lenyomatán.
Pedig nem a regény jól ismert változatán dolgozott, hanem egy korai vázlatot, amelyet Igor Zaharov nevű filológusból lett kiadó 2000-ben tett először az orosz közönség rendelkezésére. Érdeklődve Mr. Halpern gyorsan intézkedett arról, hogy Ecco kiadja a könyvet az Egyesült Államokban.
A könyv ezen változata Tolsztoj három sorosított fejezetén alapult, amelyet 1865-ben és 1866-ban egy orosz folyóiratban publikáltak. Az Ecco kiadás elején található feljegyzés - és a szerzővel homályosan rokon Nyikolaj Tolsztoj - bevezetője szerint Tolsztoj Ezeket a fejezeteket használta az alapjaként annak a tervezetnek, amelyet 1866 decemberében készített. Ekkor állítólag a Véget írta a kézirat utolsó oldalára, de nem sokkal később meggondolta magát, és Moszkvából elhagyta vidéki birtokát. , és három éven át széles körű átdolgozásokat hajtott végre, amelyek a teljes, összesen hat kötetet 1869-ben jelentették meg. Ez a változat többnyire Louise és Aylmer Maude által széles körben használt angol fordítás alapjául szolgált, az 1920-as években jelent meg.
Zakharov, az orosz kiadó meglehetősen sokat vert a kritikusoktól, amikor kiadta a Háború és béke Moszkvában. A könyv mintegy 700 oldalas szövegét egy akadémikus monográfiából adaptálták, amelyet 50 fárasztó év alatt állított össze egy orosz Tolsztoj tudós, és amelyet 1983-ban tettek közzé. úgy döntött, hogy megtisztítja - vagyis eltávolítja az összes nehézkes lábjegyzetet, zárójelet és változatot, amelyet szerkesztője szeretettel beillesztett az akadémia javára -, és újracsomagolja kereskedelem céljából.
Népszerûsítõ vagyok - mondta Zakharov úr egy interjúban, a berlini orosz megfigyelõnek nyilatkozva. Látok valami érdekeset, és elkezdek integetni a kezemmel, és kiabálni: hé, hé, mindenki jöjjön ide! Van itt valami! Talán neked is tetszeni fog! ’
Zakharov úr egy hónapot Zaidenshnur monográfiájának szerkesztésével töltött, és 5000 példányt kinyomtatott belőle, amikor végzett. A hátoldalon felidéző szerkesztői nyilatkozatot tett, amelyben kijelentette, hogy a verziója Háború és béke jobb volt, rövidebb és mindenekelőtt hitelesebb, mint amit az emberek megszoktak.
Kétszer olyan rövid, négyszer olyan érdekes - ígérte. Több béke, kevesebb háború. Szinte semmi filozófiai kitérés vagy érthetetlen francia nyelv. Boldog vég: Andrej herceg és Petja Rosztov életben marad.
Nem sokkal később Zaharov úr a legvadabb fajta hatalmas tiltakozási, kifogási és dühhullámának középpontjában állt. Részt vett még a nemzeti televízióban bemutatott könyv nyilvános tárgyalásán is, amelynek során kritikákat fogalmazott meg a különböző tolsztoj tudósok részéről (Zaharov úr felidézi: Egy ember azt mondta: 'Igor, hogy lehet? Oroszországban vagy! Ha egy bot vaj azt mondja rajta, hogy valódi, akkor mindenki tudja, hogy határozottan margarin! 'Nem gondoltam erre.]
Zakharov urat megsértette a reakció: „A pokolba mindenkivel” - mondtam nekik, hadd olvassák el a tengerentúlon - vannak ott normális emberek, akik valójában olvas könyveket. ”
Irodalmi ügynöke (aki Mihail Gorbacsovot is képviseli) segítségével Zakharov úr azóta megszerezte Háború és béke tizennégy nyelvre lefordítva. Zakharov úr elmondta, hogy látva az angol fordítást, amely tavaly áprilisban jelent meg az Egyesült Királyságban, Napóleonnak érezte magát.
Halpern úr és munkatársai az Eccóban szándékosan elhatárolódtak Zaharov úrtól, elkerülve retorikáját, amikor a könyv kiadására készülnek; ennek eredményeként Mr. Halpern szerint a Knopf-ból érkező méreg helytelen.
A [Pevear] levelében szereplő összes dolog, a címsorok, amelyeket ott idéz, úgy döntöttünk, hogy nem használjuk - mondta Mr. Halpern.
Valójában az Ecco által a könyv megjelenése előtt kiadott sajtóközlemény Zakharov úr megjegyzéseit elég hangsúlyosan idézi, de minősíti őket azzal, hogy kissé túlzásba esett. (Zakharov úr azt mondta, nem hibáztatja az amerikai szerkesztőket az értékesítési ütem elhagyásában: Néha jobb az alábecsülés, mint a fogyás és a mellkas megverése.)
Halpern úr mégis elmondta, hogy Ecco nem állítja, hogy könyvük felváltaná a kanonikus változatot. Valójában azt mondta, Mr. Bromfield hamarosan elkezdi dolgozni a tényleges fordítását Háború és béke Vagyis a régit mindenki ismeri - és nagy valószínűséggel Ecco közzéteszi, ha elkészült.
Zavaró, amíg csak le nem ül és elolvassa könyvünk bevezetőjét - mondta Mr. Halpern -, amit LuAnn egyértelműen nem tett meg.
A Tolsztoj-tudósok eközben bizalmatlannak tűnnek Ecco eredeti változatával szemben, rámutatva, hogy Tolsztoj könyvvel kapcsolatos munkája túl szétszórt ahhoz, hogy bárki is rendelkezzen mérvadóan első vázlattal.
Ez bizony nem párbaj - mondta Donna Orwin, aki a Tolsztoj Tanulmányok Lapját szerkesztette a Torontói Egyetemen, mert a Bromfield Háború és béke valóban csalás. Ez egy korai változata Háború és béke , ez minden bizonnyal igaz, de nem az Háború és béke.
Ennek ellenére a tudósok többsége, akikkel megkeresett ezt a történetet, fáradtan nem volt kíváncsi a két fordítás során kirobbant vitára.
Ez pusztán kereskedelmi baromság - mondta a stanfordi szláv Gregory Freidin. Nem hiszem, hogy bárki is figyelmet érdemelne. Arról van szó, hogy melyik autó kapja meg a legjobb gázfutást, ilyesmi. Egyébként remek könyv.
