Betty Friedan. A probléma hosszú évekig temetetlenül, kimondatlanul feküdt az amerikai nők fejében. Furcsa felkavarás, elégedetlenség érzése volt, olyan vágyakozás, amelyet a nők szenvedtek a 20. század közepén az Egyesült Államokban. Minden külvárosi feleség egyedül küzdött vele. Miközben ágyakat tett, élelmiszerboltokért vásárolt, illesztett papucsokat, földimogyoróvajas szendvicseket evett gyermekeivel, sofőrös kölyökcserkészekkel és brownie-kkal, éjszaka férje mellett feküdt - félt még magától is feltenni a néma kérdést - minden?'
Ez a A nőies misztika ( W.W. Norton, 592 oldal, 25,95 USD ) , amelyet néhai Betty Friedan 50 évvel ezelőtt ebben a hónapban publikált. A női misztika - írta - azt mondja, hogy a nők számára a legnagyobb érték és az egyetlen elkötelezettség a saját nőiességük kiteljesedése. Friedan azzal érvelt, hogy ez tartotta otthon a képzett nők egy generációját, akik a külvárosokban nevelnek gyermekeket, végtelenül takarítják a házat, új konyhai eszközökkel, alkohollal és ügyekkel nyugtatgatják magukat annak érdekében, hogy megöljék az egzisztenciális rettegést, amelyet ez az üresség okozott. Friedan szerint pszichológusok, szociológusok, reklámemberek, magazinszerkesztők, vallási vezetők és főiskolai elnökök terjesztették. És ha hinni akartak a nőkkel készített interjúinak, az elterjedt és fullasztó volt. Kelj fel és dobd át mondta Friedan. Induljon el, és hagyja abba, hogy az egyetemet házassági piacként tekintse meg.
Nos, megtettük. Friedan és a ’60 -as, ’70 -es évek női mozgalma olyan világ létrehozásában segített, amelyben a nők elidegeníthetetlen jognak tekintik a teljes hivatást. Ennek a könyvnek tehát izgalmasan, megkönnyebbülten furcsának kell lennie. Ez nem. De foltokban meglepően unalmas - sok pillanatban láthatja Friedanban a női magazin íróját, aki átadja magát a lélegzetelállító buzdításnak - és meghökkentően homofób. Egy ponton Friedan síkra száll az amerikai színtéren homályos szmogként terjedő homoszexualitás ellen. Friedant bírálták azért, mert nem volt olyan körültekintő kutató, nem olyan őszinte mesemondó, vagy olyan állampolgári jogú gondolkodó, mint lehetett. De talán ezek a kritikák némileg mellékesek. Számos olyan szakasz található, amelyek - ha nem tudnák eredetüket - összetéveszthetők a mai ítélettel írt mondatokkal.
Itt van egy a könyv első oldalairól: Szakértők elmondták [nőknek], hogyan lehet elkapni egy férfit és tartani őt, hogyan kell szoptatni a gyermekeket és hogyan kell kezelni a WC-képzésüket, hogyan kell megbirkózni a testvérek versengésével ... hogyan lehet mosogatógépet vásárolni, kenyeret sütni, főzni ínyenc csigák, és saját kezűleg építsen medencét…
